Úgy tűnik, hogy Ön itt tartózkodik: .
További információkért látogasson el a Scania-piacra.
Magyarország
értékesítési régió
Production units

A nagy öregek, akikben mindig bízhatsz

Ők a tökéletes páros, Bengt „Button” Johansson és az örök Scania T142-es. 1986 óta minden napjukat együtt töltötték a nyugat svédországi utakon, hogy tisztává tegyék. „Button” 73 éves, az ő V8-as tehergépjárműve pedig 31. „Az idő majd megmutatja, hogy ki adja fel hamarabb” – mondja a legendás építőipari fuvarozó.

A V8-as motor indítása hangzik fel Göteborg külvárosában egy régi, garázzsá és műhellyé átalakított vágóhíd épületéből. A motor hangja elegendő bizonyíték arra, hogy a Legenda még egy újabb napra ébredt, hogy az utakat rója. A kilométeróra állása 1.220.000 mutat, ami azt sugallja, hogy a teherautó igen szép teljesítményt hozott az évek során. Akárcsak, ahogyan a ráncok száma is megmutatkozik a járművezető arcán.

A nagy öregek (2)

A nehézépítkezési vállalkozás három generáció óta a családi élet részét képezi, ennek élő örököse Button egyszemélyes vállalkozása. A vágóhíd-garázs 1934-ben épült, a veterán pótkocsi 1971-ben, de a vállalkozás szíve a 31 éves V8-as.

Sáros utak

A ma reggeli feladat, kavicsot teríteni a tavaszi sáros útra Göteborg keleti részén. És aztán, az ebédet követően – ki tudja, mi várható.

Miután „Knappen” egy napi dízelmennyiséget tankolt a járműbe, elindul a helyi kőbányához, hogy felrakodja a kitermelt kavicsot.

A nagy öregek (1)

Ez a tehergépjármű csak 11,1 tonnát nyom, tehát hivatalosan 13,9 tonnával pakolhatom meg. Ez egy csodálatos jármű, minden évben nagyon simán dolgozott” – mondja. „Soha nem kellett javítanom vagy cserélnem egyetlen főbb alkatrészét sem. Ezekben az években magam végeztem a szervizelését, azzal a szeretettel, amit egy kivételes jármű iránt érezhet az ember.”

A fülke festése

Minden karbantartást és szervizt saját maga végez el. A Robson hajtást felújította és lefestette, ahogy a szín lekopott. A teljes fülkét pedig kétszer is teljesen átfestette.  

Életem majdnem minden vasárnapját a garázsban töltöm” – mondja „Knappen”, aki nehéz szívvel tér haza minden egyes alkalommal. „Ez teszi ezt a járművet drágakővé.”

A nagy öregek (6)

Inkább helyben szeret dolgozni. Az autópályák és a nagyvárosok unalmasak. Egy nagyobb méretű építőipari vállalkozással áll szerződésben, így munkája során sok helyi ügyféllel kerül kapcsolatba.

A V8-as babusgatása

Ám a nagyobb építési feladatok nem „Knappen” számára valók. A környezetvédelmi követelmények kizárják a veterán járművek jelenlétét. „Őszintén megvallva, inkább 3–4 fordulót végzek kavicsrakománnyal, mintsem egy nagyobb kihívást teljesítsek.” 

A nagy öregek (5)

A kavicsot három fázisban teríti az útra. A munka befejezését egy kis gereblyézés előzi meg. Kétségtelen, hogy ez a fickó tudja a dolgát.

A nap hátralevő részét „Knappen” a V8-asának babusgatásával tölti.

„Soha nem változik”

Szeretem a V8-as motort. A hangja kiváló, nem tudok nélküle élni. Nagyon jól üzemel alacsony fordulatszámon is. Gondolkoztam azon, hogy lecserélem egy újabbra a ’90-es évek közepén, de meggyőztek, hogy várjak még addig, amíg kijön egy új modell. Vártam, de amikor megláttam és kipróbáltam az újat – a T143-as4 – az jutott eszembe, hogy „Mi a fene ez?”, és akkor úgy döntöttem, hogy maradok a jól bevált T142-esnél. Túl öreg vagyok én már az új technológiához és ezekhez a modern járművekhez. Számomra semmi nem tudja helyettesíteni azt az egyszerűséget, amit a Scania V8-as működése jelent. Még ha a kőkorszakból való is…

Most már soha, de soha nem fogok más járműre váltani. Én, ez az öreg V8-as és a még öregebb pótkocsi, a halálig együtt maradunk. Majd meglátjuk, ki adja fel hamarabb…”

A nagy öregek (4)