Úgy tűnik, hogy Ön itt tartózkodik: .
További információkért látogasson el a Scania-piacra.
Magyarország
értékesítési régió
Production units

MODULÁRIS TERMÉKRENDSZER

Az ember a moduláris rendszer mögött

Bár lehetetlen egyetlen személyt megnevezni a Scania lenyűgöző moduláris termékrendszerének megalkotójaként, ahhoz kétség sem férhet, hogy a vállalat első műszaki igazgatója, Sverker Sjöström fontos szerepet játszott a folyamatban.

Az 1950-es évek elején a Scania-Vabis által Németországból és máshonnan leszállított részegységek és anyagok sok kívánnivalót hagytak maguk után. A helyzet olyan kritikussá vált, hogy a cég kénytelen volt felfüggeszteni az új járművek és motorok fejlesztését. A részegységek méretezése nem megfelelően történt, az anyagok pedig gyakran hibásak voltak vagy elmaradt a teljes tesztelésük, ami az alkatrészek és részegységek alul- vagy felülméretezéséhez vezetett.

A minőséggel kapcsolatos problémák megoldása érdekében a Scania-Vabis az újonnan alkalmazott Sverker Sjöströmhöz, egy 27 éves, okleveles mérnökfizikushoz fordult, aki a Stockholmi Királyi Műszaki Intézetben végzett, és anyagszilárdsági szakértő volt.

Sjöström módszeresen kezdte áttekinteni, hogy a tehergépkocsik milyen gyakorlati terhelésnek vannak kitéve működés közben. „A mérések eredményei gyakran fenekestül felforgatták mindazt, amit az adott részegységek tartósságával kapcsolatban korábban kiszámoltunk – mondta Sjöström egy 2004-es interjúban. – Akkoriban a számítási módszerek azon alapultak, hogy a részegységek tartósságát statikus terhelés alatt vizsgálták a valós használatra vonatkozó adatok nélkül. Ezt át kellett értékelnünk.”

„Például akkoriban az volt az uralkodó nézet, hogy az alkalmazástól függetlenül egyféle differenciálművet gyártottak az egyes motorméretekhez. Az új eredményeink alapján ez teljesen hibás megközelítés. A motorteljesítmény fontosságát teljesen figyelmen kívül hagyták. A méretezés során a legfontosabb szempontokat a jármű össztömege és a szállítási útvonal topográfiája jelentette.”

1961-ben Sjöström lett a Scania-Vabis első műszaki igazgatója. 1960-tól kezdve a tehergépkocsi-gyártás jelentősen növekedni kezdett, és a Scania-Vabis egyre több terméket exportált. Mindeközben a tehergépkocsik is egyre összetettebbé váltak. Az ügyfelek igényei növekedtek, a tehergépkocsiknak pedig gyakran teljesen új körülmények között kellett helytállniuk.

„Így szükségessé vált a különböző tehergépkocsik alkalmazási területeinek kategorizálása – mondta Dr. Sjöström. – A különböző részegység-típusok gondosan kiegyensúlyozott tartóssági lépcsőfokaival korlátozott számú részegységgel is kielégíthettük az eltérő ügyféligényeket. Ez pedig a végtermék tömegét is csökkentette.”

A Scania versenytársai azt állították, hogy lehetetlen létrehozni egy hatékony moduláris rendszert, de a Scania a nehézgépjárművekre koncentrált, és ez kulcsfontosságúnak bizonyult. Az ezt követő előrelépések a cég kutatás-fejlesztési egységei közötti konstruktív csapatmunkára épültek.

„Közösen kidolgoztuk a GPRT-családot saját fülke- és vázgyártási egységekkel. Az ötlet az 1960-as évek végén merült fel, amikor új fülkékkel dolgoztunk. Konszenzusra jutottunk: ha létre tudnánk hozni egy teljesen új sorozatot, hogy nézne ki?

A teljesen moduláris tehergépkocsi-család első modellje a csőrös fülkéjű T-tehergépkocsi volt, amelyet 1980 áprilisában mutattak be.

A teljes GPRT-családot, amely négy kabintípusra épült, 2-es sorozatnak is nevezték, és 1980 decemberében mutatták be.

Az új családot három terhelési kategóriára osztották: M (közepes terhelés), H (nehéz terhelés) és E (extra nehéz terhelés) a tehergépkocsi felhasználása alapján.

Az új tehergépkocsi-család szinte tökéletes eredményt nyújtott a modularizáció terén. A korlátozott számú alapvető részegységből kiindulva a Scania képes volt szinte bármilyen tehergépkocsi-variációt megalkotni, amelyet így az egyes ügyfelek egyéni igényeihez igazítottak.